Számomra az ember a legfontosabb – de hiszem, hogy bármilyen közösséget nézve a MI fontosabb kell legyen az ÉN-nél. A párkapcsolat ennek a legintenzívebb terepe: itt tükröződünk a legmélyebben egymásban, és itt nyomogatjuk leginkább egymás gombjait.
Segítőként a saját történetemből is tanulok: ha annak idején lett volna mellettem valaki, aki most én tudok lenni mások számára, talán a gyermekeim családi egységben nőnek fel. Éppen ezért nem az a célom, hogy minden áron egyben tartsak kapcsolatokat – hanem az, hogy a felek kellő önismerettel, énerővel és tisztánlátással hozzanak döntést önmagukról és egymásról. Mert minden, amit a kapcsolatukban választanak, közvetlenül hat a gyermekeik életére is – így a párjukhoz való viszonyuk valójában a gyerekek jövőjét is alakítja. Egy esély mindenkinek jár.
Tapasztalatom szerint legfeljebb fél év közös munka elegendő ahhoz, hogy változás induljon.
Általában együtt kezdünk, majd külön-külön dolgozunk, végül újra közösen – így születik meg a tisztább, élhetőbb jövő.
Ha felismeri magát ezekben a helyzetekben, érdemes eljönnie:
Nárcisztikus párkapcsolatban él, vagy csak gyanítja, hogy valami „nincs rendben”. Úgy érzi, egyre fáradtabb, bizonytalanabb, már maga sem tudja, mi a baj – csak azt, hogy nincs ereje, öröme, pénze, és régóta nem szeret a tükörbe nézni. Szeretne választ kapni arra, mi zajlik Önben vagy a párjában, és milyen reális megoldások vannak.
Akkor is érdemes hozzám fordulni, ha: párkapcsolatra készül, és szeretne tudatosan felkészülni; jegyespárként házasságra készülnek; már régóta keres társat, de valamiért nem sikerül; minden rendben van, de szeretnék jobban megérteni a közös út kihívásait és lehetőségeit.