Rólam

Ki vagyok én? 

Amikor az egyetemen  feltették a hallgatóknak ezt a kérdést, akkor büszkén álltam fel, azt válaszolva: “Egy boldog Nő.” Nagybetűvel. 

Ma már nem mondanám így. Vannak pillanataim, amikor egyáltalán nem vagyok boldog, mert én is emberből vagyok. Azonban minden reggelemet úgy kezdem, hogy megpróbálok aznap (vagyis “csak ma”) “jobban” és “tisztábban” jelen lenni önmagam és a mellettem lévők számára. Megengedően, tiszteletben tartva a lélek “haladási sebességét”, a “másságot, a tökéletlenséget. Hiszem, hogy mindannyian Isten terében létezünk, ugyanakkor meghajlok más hitűek vagy nem hívők előtt is. Szivárványok vagyunk, szerintem így tudunk tanulni egymástól, és számomra így izgalmas az Élet.

Csináltam én is sok hülyeséget, de tudok bocsánatot kérni, szeretek tanulni a hibáimból, és talán kezdem sejteni, mi a tisztelet, a szeretet, a szabadság és a tisztaság lényege. Istennek nagy ajándéka, hogy saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mit jelent az irgalom, a kegyelem, az üdvösség.  Mindezért pedig nincs bennem más, csak hála. Az alázatot (is) még tanulom, talán mindig is fogom. Hálás vagyok a feladataimért, a küzdelmeimért, a nehéz és a csodás pillanataimért is, a négy csodálatos gyermekemért, akik bár már nagyok, még mindig tanítanak.

Hálás köszönet tanítóimnak, akiktől, vagy akik által tanulhattam.

Hálás köszönet azoknak, akik otthonomban vagy az éteren keresztül érkeznek hozzám, bíznak bennem, és segítőnek választanak útjuk során. Sokat tanítanak ők is engem. 

Minden reggeli ébredés ajándék nekem, és egy döntés Isten és a tanítványság mellett. 

Szeretem a szivárványszínű munkámat, ami nem is munka, hanem örömforrás, és ami állandóan a jelenben tart. 

És úgy érzem, bármelyik pillanatban  megyek el, kész a lelkem. És akkor is rendben van minden bennem, ha nem vagyok és az életem sem tökéletes. 

Tökéletlenül vagyok teljes.