Csupa egyszerű dolog:
Szeretem, hogy a csodás természet része vagyok.
Szeretek szemlélődni és elgondolkodni azon, vajon mit mondhat egy fűszál.
Vagy, hogy az én énekem ér-e annyit, mint egy madáré.
Aztán rájövök, hogy a madár ezen biztosan nem gondolkodik, így ezt a kérdést elengedem:)
Szeretem tudni, hogy minden embernek van szíve – akkor is, ha mélyen el van rejtve. Mert valamikor így tudta megvédeni, életben tartani.
Hiszem, hogy mindenből lehet tanulni, ami velünk történik – még abból is, ami nem rajtunk múlik.
Egyre kevesebbet kérdezek és kevésbé ragaszkodom – mert valójában semmi sem az enyém, mindent ajándékba kaptam.
Minden újabb pillanatot is.
És szeretem érezni, hogy az életem szép. És hogy szeret az Isten.
Szívem szerint megváltanám a világot, de mivel ezt nem tudom megtenni, inkább csak próbálok meleget tartani, hogy aki fázik, mellém tudjon ülni.
És szívem szerint stóla lennék, ami összefonja a kezeket.
És talán ennyi a dolgom a világban.