A már megszokott kérdésre („Zsuzsa, keresztény vagy, vagy buddhista?”): a válaszom – abból kiindulva, hogy a tapasztalat mélyebb, mint a címke – ez: ha Jézust vagy Buddhát kérdeznénk, nem hiszem, hogy érdekelné őket, minek nevezem magam. Ha mindenképp szükséges a cimke: legyek tanítvány, és nem a státusz miatt, hanem állapot miatt, amit kifejez. Abban hiszek, […]
Az oltáromról – nyilvánosan (hitvallásom) Read More »
Nem vagy egyedül… Néha olyan érzésünk van, mintha ugyanazok a helyzetek újra és újra visszatérnének, mintha mindig ugyanazokat a köröket futnánk. Esetleg eldöntjük, hogy máshogy csináljuk, mint a szüleink, aztán rájövünk, hogy a mondat, ami kijött a szánkon, épp tőlük jött…Ismétlődnek kapcsolatok, döntések, élethelyzetek. És nem mindig értjük, miért. A rendszer- és családállítás abban segít,
Rendszer- és Családállítás Read More »
Nincs Veled baj… ..csak lehet, hogy csak túl régóta próbálsz mindent egyedül megérteni, megcsinálni, megoldani. Van úgy, hogy nem tudjuk, mi történik bennünk, velünk, egyszerűen csak azt érezzük: valami van, de nem az igazi. Összezavarodunk, nem értjük, mi történik, vagy nem tudjuk, merre induljunk, vagy egyszerűen elég volt, elfáradtunk. Az egyéni kísérés nem arról szól, hogy
Csupa egyszerű dolog: Szeretem, hogy a csodás természet része vagyok. Szeretek szemlélődni és elgondolkodni azon, vajon mit mondhat egy fűszál. Vagy, hogy az én énekem ér-e annyit, mint egy madáré. Aztán rájövök, hogy a madár ezen biztosan nem gondolkodik, így ezt a kérdést elengedem:) Szeretem tudni, hogy minden embernek van szíve – akkor is, ha mélyen
Ami a lelkem legmélyén van… Read More »
Hátha segítek vele valakinek. Ami most csinálok, és ahogy most élek, események, útelágazások, kockáztatások, fájdalmak, hit, hozott transzgenerációs áldások és átkok, megélt pillanatok, végtelen szemlélődés és még több munka következménye. Mióta az eszemet tudom, szemlélődöm. Az első emlékeimben már elhatárolódtam az engem körbevevő világtól. Nem azért, mert ne szerettem volna az embereket, hanem mert nem