Miért beszél ugyanarról a spiritualitás, a tudomány, a művészet és a pszichológia?

Ha egy fizikus, egy költő, egy pszichológus, egy matematikus és egy szerzetes leülne egy asztalhoz, első pillantásra úgy tűnne, semmi közös nincs bennük.

Az egyik számokban gondolkodik, a másik szavakban, a harmadik emberi kapcsolatokban, a negyedik képletekben, az ötödik csendben.

És mégis…, minél mélyebbre ásunk ezekben a területekben, annál gyakrabban találjuk szembe magunkat ezekkel a kérdésekkel:

Mi a valóság végső természete?

Hogyan kapcsolódik össze minden mindennel?

Létezik-e valamilyen mélyebb rend a világ működésében?

Mi az ember szerepe ebben a rendben?

Ki vagyok én? Ki az az én és mit keresek itt?

Abban hiszek, hogy a különböző kultúrák és tudományterületek ugyanazokat a kérdéseket boncolgatják, csak más nyelven:

a filozófia létezésnek nevezi, a vallások isteni rendnek, a hermetikus hagyomány megfeleléseknek, a teozófia egységes tudatnak, a pszichológia tudatnak vagy személyiségnek, a matematika struktúrának, a fizika törvényszerűségnek, a művészet szépségnek, a költészet kimondhatatlannak….és még sorolhatnám…

Abban hiszek, hogy ezek végső soron mind ugyanarra mutatnak (és ugyanonnan erednek..).

A történelem során mindig voltak emberek, kíváncsi lelkek, kutatók, jelen-lévők, akik szintén biztosak voltak abban, hogy ezek nem különálló világok, hanem ugyanannak a valóságnak különböző nézőpontjai.

A facilitátorság nem egy újabb módszer, hanem ezen utak és állapotok  találkozási pontja.

És ezáltal egy olyan újdimenziós közösségi tér tud megszületni, ahol a tudomány, a pszichológia, a művészet, a spiritualitás és az emberi tapasztalat nem egymás ellen, hanem egymást kiegészítve segítenek jobban megérteni benne önmagunkat és a világot.

Nem azért, mert minden kérdésünkre választ fogunk kapni, hanem hogy egyre tudatosabb kérdéseket tudjunk feltenni – hogy ébredjünk és ébreszthessünk.

Szeretettel: