Mit jelent ébredni?

Sokan keresik az „ébredést”- tanításokban, mesterekben, módszerekben, könyvekben, videókban. És gyakran, amikor végre találnak valamit ami „működik”, az az érzésük, hogy megtudták a választ.

Pedig ami valójában történik, sokkal egyszerűbb — és sokkal mélyebb.

Az ébredés nem az, amikor kívülről megkapunk valamit, hanem amikor belül megszólal valami, ami mindig is ott volt.

Amikor egy tanítás, egy ember, egy mondat „megérint”, akkor nem azért működik, mert az a külső dolog különleges, hanem azért, mert megpendít bennünk egy húrt,

amely már ott van. És ez szerintem fontos felismerés lehet.

Mert sokszor könnyű elhinni, hogy az a tanító a kulcs, vagy a módszer a megoldás, vagy csak az út az igaz. Holott nem ők a válasz, pusztán rajtuk keresztül válik hallhatóvá az, ami bennünk van.

Mi történik ilyenkor bennünk?

Pszichológiailag és idegrendszeri szinten is nagyon konkrét folyamat zajlik.

Az agyunk nem egy statikus rendszer, hiszen a neuroplaszticitás miatt folyamatosan képes átalakulni. Amikor „ébredünk”, akkor új idegi kapcsolatok jönnek létre, a régi, automatikus minták fellazulnak és lehetőség nyílik másképp reagálni.

Az idegrendszer szintjén: csökken a túlélési (stressz) működés dominanciája, nő a biztonságérzet, és megjelenik a nyitottság állapota.

Ez az, amit az interperszonális neurobiológia „regulált állapotnak” nevez.

És van még egy fontos dimenzió: a szív – nem csak metaforikusan.

A szív és az idegrendszer között folyamatos kétirányú kapcsolat van (autonóm idegrendszeri szabályozás, vagus-ideg). Amikor valaki „megérintődik”:

– a szívritmus koherensebbé válhat,

– az érzelmi állapot rendeződik,

– és egyfajta belső tágasság jelenik meg.

Ez az, amit sokan úgy élünk meg, mintha kitisztult volna valami, mintha egy pillanatra megvilágosodtunk volna. Az ébredés azonban (nagyon sokáig:) nem egy végállapot, hanem egy folyamat. Ebben a folyamatban a külső segítségeknek (tanító, tanítás, tanítványi közösség) igenis van helye, azonban egy terapeuta, egy tanító, egy módszer csak addig segít, amíg a belső, békés nézőpont meg nem születik, változik, stabilizálódik.

A jó kísérő nem magához köt, nem tesz függővé, hanem visszavezet önmagadhoz.

Mert az ébredés valódi iránya mindig ugyanaz: kifelé keresésből befelé figyelés. Kívül nézünk, de belül látunk.

És talán nem az a kérdés, hogy ki ébreszt fel, hanem az, hogy kapcsolatba lépünk-e azzal, ami már bennünk ébred.

Szeretettel.