Az AI fog használni bennünket, vagy mi az AI-t?
Azaz mit veszít el az ember, ha egyre intelligensebb gépeket épít, de közben egyre kevésbé ismeri önmagát?
Amit tudunk: a mesterséges intelligencia napról napra okosabb lesz. Egyre gyorsabban számol, keres, ír, tanul, gondolkodik, alkot. Én pedig nap mint nap szembesülök azzal az aggódó kérdéssel:
– Mi lesz velünk, emberekkel?
Az is tény, hogy egyre több dolgot szervezünk ki a gépeknek. Sajnos sokszor már a gondolkodást is. A gép pedig éppen ebből tanul. Miközben egyre kevesebb időt töltünk önmagunkkal, a befelé figyeléssel.
Pedig a legfontosabb kérdéseinkre sohasem fogja tudni megadni a választ:
Ki vagyok én igazán, legbelül?
Mi az, ami valóban fontos nekem?
Mi az életem értelme? Milyen küldetéssel születtem erre a világra?
Miért félek, szorongok, pánikolok? Mitől szenvedek valójában?
Mit jelent feltételek és elvárások nélkül szeretni valakit?
Mit jelent valódi embernek lenni?
Ezeket a kérdéseket nem érdemes kiszervezni. Mert ha már ezekre is az AI-tól várjuk a választ, akkor olyan távol kerülünk önmagunktól, hogy lassan fal épül a fejünk és a szívünk közé. Ez a fal azonban nemcsak önmagunktól választ el bennünket, hanem egymástól is…
Még azt is meg merem kockáztatni, hogy egyszer maga az intimitás szentsége kerül veszélybe…
A technológia fejlődése azalatt is haladt tovább, amíg ezt a néhány sort elolvastad.
És közben mi történik? A gép egyre inkább kezd hasonlítani az emberre – az ember pedig egyre inkább kezd hasonlítani a gépre. Holott hiába vesznek körül bennünket egyre intelligensebb eszközök, ha közben egyre kevésbé ismerjük azt, aki használja őket. Talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mire lesz képes az AI tíz év múlva, hanem az, hogy mivé válik az ember.
Hogy képesek leszünk-e átlépni ezt a civilizációs küszöböt, vagy elbukunk rajta.
A jövő legnagyobb kihívása szerintem nem a mesterséges intelligencia lesz, hanem az emberi tudatosság. Az AI fejlődése pedig valójában az emberiség tudatosságának tükre. Vagyis nem a gépek fejlődése a kérdés, nem abban van a veszély. Hanem, hogy vajon fejlődik-e velük együtt az ember bölcsessége, önismerete és felelősségérzete is.
Az AI korában talán az egyik legfontosabb emberi képesség az lesz, hogy időnként képesek vagyunk lekapcsolni a gépet, és a Csendben kapcsolódni önmagunkhoz.
Mert végső soron nem az a kérdés, hogy az AI mire lesz képes, hanem az, hogy mi emlékezni fogunk-e még arra, kik vagyunk. Emlékezni fogunk-e arra, hogy mi tesz bennünket emberré: a szeretet, a kapcsolódások mélysége, tisztasága, intimitása, őszintesége, a felelősségtudat, az élet szeretete, az élmények, egy szivárvány látványa, egy zene, egy virág illata, egy emberi ölelés, egy finom étel íze által megtapasztalunk. Ezeket nem lehet “letölteni”, ezeket megélni lehet…
Emberek, maradjunk emberek…
hogy ne a gép használjon bennünket, hanem mi használjuk a gépet…
Szeretettel.